Mikszáth Kálmán

·         Mikszáth Kálmán élete:

Ø       A századforduló íróinak legnagyobb alakja 1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán.

Ø       Iskoláit Rimaszombaton és Selmecbányán végezte, a jogot a budapesti egyetemen.

Ø       Felesége Mauks Ilona volt.

Ø       Egy ideig aljegyző volt aztán hírlapíró lett. 1878-ban a Szegedi Napló főmunkatársának szerződött s két évet töltött Szegeden. Szinte már lemondott az írói pályáról, amikor megjelent első föltünést keltő kötete a Tót atyafiak (1881), majd néhány hónap múlva másik nagyhatású novelláskötete A jó palócok (1882). Ettől kezdve élénk írói és újságírói munkát végzett.

Ø       Tisza Kálmán miniszterelnök támogatása már 1887-ben helyet juttatott számára a képviselőházban (sikere volt országgyűlési karcolatainak is, melyekben eleven humorral tárgyalta a parlamenti élet napi eseményeit s utóbb igen találó jellemrajzokat adott a közélet kiválóságairól).

Ø       1882-ben a Kisfaludy-társaság, 1889-ben a M. T. Akadémia választotta tagjai közé.

Ø       1910-ben hirtelen hunyt el.

·         Mikszáth Kálmán novellái:

Ø       Mikszáth Kálmán egyike a legeredetibb magyar íróknak. Legerősebben Jókai Mór hatott rá. Pályája elején Jókai volt az eszményképe. Jókaival szemben, Mikszáth fantáziája közelebb szállt az élethez, látása biztosabb volt, kevesebb színt használt és meglehetősen kis mesékkel dolgozott. A Tót atyafiak és A jó palócok, nem mutatja tehetségét későbbi kifejlődésében. Ekkor még csupa idealizmus, szereti a mélabús mesemondó hangot, hőseit ábrándosan stilizálja. Az író célja elsősorban a hangulatkeltés és az elérzékenyítés. Érzelmessége úgyszólván valamennyi történetén nyomot hagy. Humora háttérbe szorul. Egyéni stílusa vonzó és hatásos. Egyik-másik elbeszélése a népköltészet üde termékeire emlékeztet. A történetek egy része anekdotajellegű, de a pompás kidolgozás megadja nekik az irodalmi értéket.

·         Mikszáth Kálmán regényei:

Ø       Mikszáth Kálmán első regényét a Szent Péter esernyőjét 25 éves novellaírói munkássága után 1895-ben írta. Ugyanebben az évben készült el Beszterce ostroma című regénye. További regényei: Új Zrínyiász (1898),Különös házasság (1900),A Noszty-fiú esete Tóth Marival (1908),A fekete város (1910).

Ø       Mikszáth Kálmán nagy mesemondókézséggel írta meg valamennyi regényét. Mindegyikből előtűnnek írói jelességei: hangjának eredetisége, stílusának könnyedsége, bölcs emberismerete és iróniába hajló humora. Szereti a sajátságos helyzeteket és furcsa embereket. Mosolyogva nézi, hogy milyen halálos komolysággal hajszolják az emberek a maguk apró ügyeit s milyen életbevágó fontosságot tulajdonítanak sok olyan dolognak, mely végeredményben csak játék és önámítás. Az eredeti férfi-alakok egészsorát teremtette meg. Hősnői között már ritkábban tűnik föl egy-egy erősebb egyéniség. Leginkább azt a leánytípust festi, mely kívánatos üdeségével akaratlanul is meghódítja az útjába kerülő férfiakat.

·         Mikszáth Kálmán Elbeszélő művészete:

Ø       Amint Jókai megelevenítette a reformországgyűlések, a szabadságharc és az abszolutizmus korát, akként örökítette meg Mikszáth a kiegyezés és az új berendezkedés korának társadalmát.

Rajzaiból, novelláiból és regényeiből a magyar vidéki élet képe tükröződött, lelkében falusi ember maradt haláláig. Nem érdekelte az idegen szellemű nagyváros, képzelete gyermekkori emlékei és ifjúkori tapasztalatai körül kalandozott. A parasztokat és a kisnemeseket a gyermekkor ragaszkodó szeretetével szemléltette, a kisvárosi polgárokra és a vármegyei urakra az érett ember szigorúbb ítéletével nézett. Gyönyörködött a magyar parasztban elégedetteknek és vidámaknak rajzolta őket cselekedeteikben. Pompásan értett a magyar paraszt alakjának művészi megelevenítéséhez. A felvidéki kis városok meggazdagodott polgárai közül szerette előtérbe helyezni a komikus figurákat, a dölyfös és korlátolt városatyákat. Sokáig rokon érzéssel csüggött a dzsentrik alakjain de később hőseiről lehámozta a regényes jelmezt. Kigúnyolta a vármegyei kiskirályok üres életét és léha erkölcseit. Pályája végén olyan társadalmi rétegnek mutatta be ezt az osztályt mely történeti nevét és előkelő helyzetét, arra használja föl, hogy családi érdekeit a közjó rovására mindennél előbbre helyezze.

Mikszáth Kálmán pompás mesemondó volt és nagy humorista. Az életet derűsen fogta föl, az emberek botlásait elnézően szemlélte, de a tragikus megoldásoktól sem idegenkedett. Gondolkozása eredeti volt, hangja jó ízű, stílusa egyéni zamatú, hősei érdekesek. Az egységes kompozíció nagyobbára hiányzott regényeiből. Többnyire epizódokat fűzött egymás mellé, de ezek mindig ébren tartják a figyelmet, és folytonosan fokozzák az érdeklődést.  

·         I. Beszterce Ostroma 1895:

Ø       Mikszáth: Beszterce ostroma. A magyar Don Quijote. Anekdota

               

A regény a 19. század óta egyre jobban terjed, noha gyökerei már az ókorra nyúlnak vissza. Főbb regénytípusok: 1. Kalandregény - váratlan fordulatoknak van nagy szerepe, a jellem nem változik. 2. Jellemregény - fejlődésregény, nem a kaland, hanem a jellem áll középpontban. A 18. század végén és a 19. sz.ban válik népszerűvé Jókai által. Mikszáth folytatja Jókai stílusát, de túl is lépi. A realista próza nagymestere. A B.o-val megteremtette a magyar Don Quijotét.

A mű főhőse Pongrácz István gróf. Valóságos alapja van a regénynek, mert a bevezetőben az író elmondja, hogy valós személyről fog írni. A történetet Pongrácz Károly képviselőtől hallotta. A Pongráczok régi nemesi család. A mű 4 fejezetből áll, az 1-2 akár külön novella is lehetne, mert nem függnek össze.

1. Estella- az író bemutatja P.I. nedeci várát. Sejtelmes leírást ad a környékről. P.I. a vár ura középkori életet él, a civilizációtól távol tartja magát. Megveszi a cirkusztól Donna Estellát, ő lesz a vár úrnője. A környékbeli tótokból "hadsereget" szervez, földet ad a parasztoknak "háborúskodás" fejében. A bonyodalmat Behenczy Pál megjelenése okozza. "Fegyelmezetlensége" miatt P.I. várfogságra ítéli, de Estella megszökteti, és Besztercére menekülnek. Az író szól még Behenczyékről.

2. Kedélyes atyafiak- a cselekmény Zsolnán játszódik, a Trnovszky testvérekről szól. Az árván maradt Apolkát a két nagybácsi "neveli". A két testvér örökös viaskodása pecsételi meg Apolka sorsát. A főispán ajánlatára a kislányt hol az egyik, hol a másik nagybácsi veszi magához. Gáspár Péter testvére szerelmes lesz Apolkába. Amint kitudódik, repül a háztól és Pétertől is, mert kiderül, szívesebben         maradt volna G.házában. A városi hajdú eszméletlenül találja meg őt a Vág partján. A polgármester kötelességének érzi, hogy gondoskodjék az árváról. A cselekmény további menetében ez a 2 látszólag egymástól független novella összefonódik. Mivel Beszterce P.I-nak nam adja ki Estellát, ezért P.I.hadat üzen a városnak és seregével Zsolnára érkezik.

3. A túsz- Zsolna vezetői le akarják beszélni a támadásról, ő azonban hajthatatlan. Végül cselhez folyamodnak.             Színészekkel játszatják el Beszterce követeinek szerepét és Apolkát túszként viszik P.I-hoz. A gróf mindent megad Apolkának, adoptáltatni akarja. A fiatal ügyvéd Tarnóczy Emil azonban magának követeli menyasszonyát. P.I.börtönbüntetésre ítéli, de megszöktetik.

4.-Az íj- Tarnóczy visszavásárolja Behenczyéktől Estellát. P.I. kénytelen engedni. Végül teljesen megőrül és             vélhetően öngyilkos lesz.

Az író bemutatja P.I.minden hóbortját, de nem foglal állást abban, hogy valóban őrült-e. Szinte minden cselekedete megmosolyogni való. Környezete elfogadja, a parasztok szeretik, elfogadják a katonaságot. A saját nyelvén próbál meg vele mindenki beszélni. P.I.anakronisztikus-időtévesztő figura. A 19.sz-ban él, mégis a 16-17-sz-ot képzel be magának. Egy letűnt kor szokásainak a rabja. Annyira beleéli magát a múltba, hogy szinte nem is vesz részt a jelenben.

Anekdota: rövid csattanós, humoros történet. Jókai nyomán Mikszáth is felhasználta műveiben.

Ø       1.Bevezetés  – a mű keletkezésének és megjelenésének körülményei

2. Tárgyalás – a cím elemzése

– a mű rövid elemzése és témája

– dzsentri

– a költemény stílusa és mondani valója

3. Befejezés – következtetések levonása

– saját vélemény

Mikszáth Kálmán a Besterce ostroma című regényt először a Pesti Hírlapban közölte folytatásokban. A folyóiratban a „Egy különc ember története” alcímmel jelent meg. A keletkezésének a körülményeiről Mikszáth tájékoztatja az olvasóit a Bevezetésben, de más hírlapokban is ír róla.

Besterce ostroma cím meg a mű ihlete Pongrácz Károlytól hallotta Pongrácz István anekdotájából meríti. Az anekdotát a költő felhasználta a műveiben és ezért innen származik az a sajátos elbeszélő hangja és a közvetlen „csevegést” keltő érzés.

A műben a regény főhőseit sok oldalról, sokféle helyzetben mutatja be. Messziről lassan, körülményesen indul a cselekmény. Négy fő részből áll. Az első és a második az Esztella; Kedélyes atyafiak. A két főszereplő, Pongrácz és Apolka sorsa csak a harmadik részben a „A túsz” szerkezetben fonódik össze. Az éj a negyedik rész itt az események fokozatosan felgyorsulnak.

Ez a mű egyfajta Don Quijote történet, mert Pongrácz István hasonlít Don Quijote-ra. Mind a ketten megteremtik a maguk képzeletbeli világukat és abban élnek. Mégis van kettőjük között különbség míg Pongrácz a saját hóbortjainak él addig D. Q. a világ megváltó eszméjének a híve mi több D. Q. összeütközik a valóssággal. Itt meg mutatkozik a dzsentri, aki nem tudja vagy nem is akarja érzékelni az idő múlását. A vagyona nélkül is próbál ragaszkodni a régi kor szokásaihoz, értékrendjéhez. A gavallérok című kisregényében is meg figyelhető a dzsentri forma. Ezek egyfajta Don Quijote dzsentritípus, de a másik ilyen típus az „úri svihák”. Ez e legtöbbször erkölcsileg lezüllött, kártékony, szélhámos, aki semmiféle hasznos munkára nem hajlandó. Másokon élősködik és még érdekházassággal szeretne vagyont szerezni.

A költemény stílusa, mint ahogy már említettem az anekdota. Amely egy rövid csattanós, humoros történet. Leggyakrabban közismert személyeket jellemez. Elnevezése szóbeli terjedésre utal. Eredetileg írásban ki nem adható történeteket jelentett. A mű végén Pongrácz István végül nem a lován ülve temették el, hanem „gyalogosan” ahogy a műben le van írva. Az álmokat szétfoszlató valóság győzelmi hatás érezhető az utolsó sorokban. A végén az anekdotának ellentmondva nem komikus és csattanószerű befejezése van, hanem inkább tragikus.

Befejezés képen Mikszáth keserűsége és bánata azért van, mivel Magyarországon a nemes elveket, a becsületet, az eszméket szerinte csak egy bolond veszi komolyan és a többség számára már csak megszokásként űzik ezeket és nem szívből.

Szerintem ma is sok ember így van a hagyományokkal Semmi sincs annyira napirenden Magyarországon, mint minduntalan felsóhajtani: pusztul a dzsentri, vége van, elvész a középosztály anélkül, hogy egy másik osztály támadna, mely átvegye a kötelességeket, amiket olyan nemesen betöltött az előbbi. Más államokban nincs meg ez a kérdés. Legalább nincs meg az ő aggodalmas voltában. A birtokváltozási processzus kétségtelenül mindenütt folyik, de nem így. A századok előrlik a neveket s újakat hoznak fel; de ez csak olyan - jegyzi meg egy politikai író -, mint a fogzás. Új fog nő a régi helyén s éppen olyan fehér, olyan jó és olyan erős, mint az előbbi. Nálunk lehet, hogy egy kicsit másképp van? A régi fogak helyett hamisakat rak be az idő?

·         II. Beszterce ostroma 1895:

Ø       Műfaja:

o       Regény (Prózai formájú epikai költemény, mely sok szálon fut, sok szereplőt mozgat meg, tágas a regénytér és regényidő, nagy terjedelmű és egységes írói világkép hatja át.)

Ø       Cím:

o       Nem valós esemény

o       Szereplők életsorsában bekövetkező fordulatokra utal

Ø       Keletkezése, forrásai:

o       A regény bevezetésében tesz említést róla az író

§         Pongrácz Károlytól hallotta a történetet (parlamenti képviselő, Pongrácz István testvére)

§         Apolka történetét Mikszáth találta ki

Ø       Regénytér, regényidő:

o       Nedec: Pongrácz István lakhelye

o       Zsolna: Klnovszkiék lakhelye

o       Besztercebánya

o       Az 1870-es években játszódik (Mikszáth saját kora, a kiegyezés utáni időszakban)

o       Pongrácz István gondolataiban élő kor         középkor, lovagkor

Ø       Szerkezet, cselekmény:

o       4 nagyobb fejezetből áll

o       az 1-2. fejezet feladata az előkészítés, alapozás

v         1. fejezet- ESZTELLA

Ø       Gr. Pongrácz Istvánról és hóbortos életformájáról szól (középkori báróként él)

o       Háborúzgat a saját parasztjaival

o       Szerez magának egy várúrnőt        Esztella

§          Úgy kezeli, mint egy kutyát

§          Cirkuszból vette

§          Szerepe az emberek bemutatása a különböző rendezvényeken

·         A lengyel: Tarcsai László        Pruzsinszki Szaniszlónak hívatja magát

·         Pamutkay: ezredes

·         Íródeák

Ø       Pongrácz gróf bemutatása:

o       Néhány mondatban jellemzi külsejét

§         Olyan, mint bárki más csak kicsit sántít

o       A belső tulajdonságai fontosabbak

§         Hirtelen haragú, indulatos

§         Hóbortos

§         Szokásaitól nem tér el

§         Ő az úri Don Quijote         Cervantes

§         Nem a saját korában él, hanem a középkorban annak szabályai szerint. Az emberek bolondnak tekintik Don Quijotét.

§         Mindenki elfogadja hóbortját és asszisztálnak neki

§         Erkölcsi szempontból pozitív beállítottságú

·         Becsületes, egyenes, az adott szavát betartja, az elesetteket támogatja

·         Olyan, mint egy középkori lovag

Ø       Behenczy család:

o       A magyar dzsentriréteg sorsát állítja középpontba

o       Nem az erkölcs megtestesítői (az erkölcstelenség mintapéldányai)       úri svihákok

o       elítélő véleményt mond a dzsentri rétegről

Ø       Esztella:

o       Nem állítja középpontba

o       Könnyelműsége által kerül hozzá Apolka

o       Negatív szereplőként jelenik meg

§         Erkölcstelen        megszökik Behenczy Károllyal

o       Pongrácz semmibe veszi, álltként kezeli

o       Mikszáth sem szereti          megjelenik a mű végén (ráncos lesz, csúnya: ez egyfajta elégtétel)

o       Megérdemli a sorsát, nem sajnáljuk

o       Nem az érzelmek vezetik hanem a pénz

v         2. fejezet- KEDÉLYES ATYAFIAK

Ø       Zsolnán játszódik

Ø       A Trnovszki testvérekről szól

o       Péter (kereskedő)

o       György (orvos)

o       Gáspár (juhász)

Ø       György lánya Apolka

Ø       Gáspár fia Miloszláv (ügyvéd)

Ø       György szegény volt és így is hal meg

o       Testvérei gazdagok és híresek nem vállalják Apolka nevelését

§         Klivényit bízzák meg Apolka nevelésével (írnok)

·         Részeges, lusta, gonosz, Apolkát dolgoztatja, szolgasorban tartja

·         Csak azért maradhat a tisztjében, mert magyar

(Mikszáth rajtuk keresztül a nemzetiségi ellentéteket mutatja be.)

Ø       Apolka sorsa egy kézcsók révén gyökeresen megváltozik

o       Elhalmozzák a testvérek ajándékokkal

o       Magukhoz veszik

o       Pánszláv szellemben nevelteti Péter

                                                                      Nemzetiségi konfliktus

o       Magyar tanárral taníttatja Gáspár

Bonyodalom:

Ø       Emillel egymásba szeretnek

o       Péter és Gáspár is elzavarta Apolkát

§         Elveszti a jómódot és egyik pillanatról a másikra az utcára kerül

§         Klivényi feleségül akarja venni vagy futtatni akarja a Behenczyek számára

§         Apolka öngyilkos akar lenni, de pont előtte elájul és a polgármester kézbe veszi Apolka sorsát

v         3. fejezet- A TÚSZ

Ø       Apolka sorsa reménytelen

Ø       Pongrácz István bosszúra készül

Ø       Zsolnán összeül a nagy csapat, élén a színész Lengefi

o       Elvállalj, hogy tárgyal Pongráczcal

§         Apolkát Túszként odaadják Pongrácznak amíg Esztella vissza nem kerül

Ø       Itt kezdődik Pongrácz átalakulása

o       Megnyugszik

o       Elhagyja régi szokásait, hóbortjait

o       Ezek után Apolka neveltetése állt a középpontban

o       Trnovszki testvérekkel lehet párhuzamba állítani

§         Jómódban nevelkedett mindenütt, de Pongrácztól kapta meg a szeretetet, a törődést

§         Apolka is szerette, tisztelte Pongráczot

v         4. fejezet- AZ ÉJ

Ø       Pongrácz halála van a kp-ban

Ø       Pongrácz jellemét tovább gazdagítja az író

o       Mikszáth a jellemábrázolásra koncentrál

Ø       Szerelmes lesz Apolkába Pongrácz

o       Sosem fogja bevallani értékrendje miatt

o       Örökbe akarja fogadni Apolkát, és szeretetét apaként akarja kimutatni

§         Ügyvédet fogad

§         Tarnóczy Emil jelenik meg mint ügyvéd

·         Megkéri Apolka kezét mire Pongrácz börtönbe veti

Ø       Apolka a szerelmet választja, de hálás Pongrácznak, szereti

o       A való életet választja, azt a férfit, akibe szerelmes

§         Nehéz helyzet, mert mindkét férfihez kötődik, de pont Pongrácz az, aki a boldogsága útjába áll

Ø       Apolka egy titkos úton kiszabadítja Emilt

o       Ettől kezdve Emil azon ügyködik, hogy visszaszerezze Estellát

§         Sikerül is neki 600 Ft-ért megvenni

Ø       Az örökbefogadás nem valósul meg

Ø       Pongrácz beleegyezik a túszcserébe, mert így szólt a megállapodás

Ø       Pongrácz miután elveszíti Apolkát öngyilkos lesz

o       Hatalmas koporsót készíttet magának, lelövi lovát, magát pedig megmérgezi

o       Apolka kezében hal meg

Ø       Pongrácz saját értékrendje szerint, méltóságteljesen távozik

Ø       Apolka nagybátyjai után hatalmas vagyont örököl és Tarnóczy Emil oldalán, elnyeri a boldogságot

v         Értelmezés, mondanivaló:

q        Romantikus és realista jegyek keverednek a műben. A legtöbb szereplő egy-egy jellemző tulajdonsággal rendelkezik és statikus jellem. Apolka az egyetlen tiszta jellem. Mindenki haszonleső lesz, elhagyják Pongráczot csak Pamutkay tart ki végig mellette. A romantikus hősökkel kevesebbet foglalkozik Mikszáth, ezzel szemben minden oldalról bemutatja Pongráczot.

q        PONGRÁCZ ISTVÁN:

o       Fejlődő, változó jellem

o       Önző, saját mulatságaiból élő várúrból, érző szívű, embertisztelő férfi lesz.Ő a későn született ember (Don Quijote), mert nem neki való az a kor amiben él.

o       A kor értékrendjét a pénz és a pénzszerzés határozza meg, ezért a többi nemes, pl.: Behenczyek az ellentétjei emberileg

o       A többi szereplő számára nem fontos a becsület, Pongrácz pedig nem a valóságban él, hanem egy álomvilágban. A többiek viszont erkölcstelenek és csak Apolka és Pongrácz emelkedik ki ebből a körből

o       Álom és valóság ütközik össze, nem tud a valóságban élni és ezért eljátssza a bolondot (vagy valóban bolond). Mikszáth szerint nem ez a fontos és ezért nem is válaszol rá

q                   Pesszimista látásmód tükröződik

o       Elítéli saját világát, mert alapvető érték a pénz, amit csak becstelenül lehet megszerezni

o       Embertelen kor, mert a hagyományos értékekhez ragaszkodókat

·         Bede Anna Tartozása 

Ø       Mikszáthnak ez a novellája A jó palócok című kötetben található. A novella története Bede Erzsiről szól, amint a bírákkal beszélget. A cselekmény rövid a tartalomhoz képest. Mindössze annyit ír le, hogy Bede Erzsi elmegy a bírákhoz, azok jóváhagyják a büntetést, amit a testvérére szabtak ki, és el akarják vitetni. Ekkor mondja el, hogy ő nem Anna, csak ő jött el letölteni a kiszabott büntetést, mivel a testvére egy hete meghalt. A bíráknak megesik rajta a szíve, és azt hazudják neki, hogy rossz levelet kézbesítettek.

Az elbeszélő kívülről látja az eseményeket, E/3 személyben mesél. Realista jellegzetességek figyelhetőek meg, hiszen részletesen leírja a termet, ahol a bírák tartózkodnak, utal az időjárásra, habár a történetet a négy fal közé szorítja, sőt zsugorítja ezt a teret:

"a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek, s szinte összébb szorítá annak falait".

A terem nyirkos, egy kályhával fűtött. Odakint tél van, jégvirág van az ablakon, Részletesen leírja a teremben lévő illatokat, ami nem hatnak túlságosan kellemesen, inkább egyfajta bűzt érez az olvasó.

"… nehéz, fojtott levegő volt, ködmön- és pálinkaszag, ".

Erzsi megjelenésével a terem szorítása enyhül, majd mikor elmeséli a történetét szinte teljesen feloldódik.

A mű cselekménye és hossza is rövid, viszont eléggé érzékelteti a bírák és az elnök érzéseit, képi elemekkel. Történhetne bármikor, de a kályha, a ködmön valószínűsíthető ott volta, a pálinka, a király és az országbíró képe a falon, és a lány öltözete a 19. század végére utalnak.

A két főszereplő Bede Erzsi, és a bírák elnöke, akinek még a nevét sem tudjuk meg. A címben szereplő Bede Anna a cselekmény előtt Körülbelül egy héttel meghalt, neki viszont a szerelme nevét is megismerjük, aki miatt bűnbe esett, orgazdaság vétségével.

Bede Erzsi egy feltűnően szép lány, akit anyja küldött el, hogy letöltse testvére helyett a büntetést, s ebből látszik, mennyire őszinte, becsületes. Szerény lány, elpirul, mikor felolvassák a végzést, és alig mer arról szólni, hogy ő nem is Bede Anna. Furcsa tulajdonsága, hogy az elején, mintha direkt ejtené le a kapcsot, és a végén próbálja győzködni a bírákat: tudta, hogy testvére mit tett, mégis azt mondja, gondoltak az ártatlanságára. A bírák naivnak és butának tartják, pedig lehet, hogy nem az, csak nem ismeri a törvényt.

Az elnök a mű elején a megszokott hideg, másokkal közömbös, kissé mogorva képét mutatja, a végére azonban, ahogy a terem, úgy ő is feloldódik, megenyhül a lánnyal szemben, kedves lesz hozzá, sőt meg is öleli. Egy sárga kendővel törölgeti állandóan izzadó homlokát, az elején csak kicsit izzad, nyugodt, talán fáradt. A lány megérkezésekor ugyanolyan közömbös, viszont mikor az azt mondja, hogy "a törvény törvény" egyszer csak mintha szédülne, zavarossá válik előtte a kép. Kapkodja a fejét, szétnéz a szobában, és ettől felélénkül A három szó azonban folyamatosan visszhangzik fejében, próbálja másra terelni a figyelmét (kályha, időjárás), ám azok is midig csak azt zúgják fülébe: "a törvény törvény". A mesélő kegyetlennek írja le, mikor a lány szépségét és ártatlan tekintetét figyelembe nem véve "helyeslést bólint a túlvilági hangnak".

Meglepődik viszont, és ekkor kezd enyhülni a szíve, amikor a lány elmondja, hogy ki is ő, és miért is van ott. Előre tör benne a jóság, az igazsághoz való hűség a törvénnyel szemben. Nem rest hazudni a lánynak, hiszen teljesen "elérzékenyül", mikor meghallja a lány hangját, hogy mennyire örül annak, hogy nem kell börtönbe mennie.

A bírák és a jegyző a mellékszereplők. Szerepük nagyon eltörpül. A mű elején a hangulat bemutatása a szerepük, a mű során pedig az, hogy ez a hangulat hogyan változik, oldódik.

A mű legfontosabb és legnagyobb párbeszéde, amikor az elnök és a lány beszélgetnek. Nagy részét a lány mondja egyedül, néha vág bele az elnök. Ez a párbeszéd a mű fordulópontja, és ebben található meg a tartalom, A lány lelkesülve, majd sírva meséli a testvére történetét, amibe az elnök az izgatottsága miatt kérdezget bele.

A mű azt mutatja be, hogyan lehet néha eltekinteni a szigorú szabályoktól a fentebb való embereknek azért, hogy segíthessenek az egyszerűbb, néha butább, és valamely okból elesettebb embereken.

·         Az a fekete folt:

Ø       Keletkezése: 1881

Ø       Kötet: Tót Atyafiak

Ø       Főhős:Olej Tamás- Brezina bacsája, számadó juhász

Ø       Mellékszereplők: Anika- Olej lánya

    Matyi- juhászbojtár

    Talári Pál- herceg

Ø      Hely: felvidék, tótföld, brezinai hegyvidékes terület távol a civilizációtól, falutól

Ø      Idő: 18. szd. vége, 19.sz. eleje

v       Expozíció:

Ø      Hosszadalmas bevezető rész

o       Célja: késleltetés, feszültségkeltés

Ø      Helyszín bemutatása:

o       Hegyvidéken játszódik

o       Távolról közelít a házra

o       Egy idilli, harmonikus környezetet mutat be

§         Meszelt falú ház, tulipánok, természetes környezet

Ø      Felvillan megjelenik Olej alakja

o       Olej pásztor aki úrnak tartja magát, a vidék urának

o       Büszke magára és nyájára

o       Mikszáth 2-féle szemszögből mutatja be Olejt

a)       A külvilág, a falu, civilizáció véleménye

§         Büszke, zárkózott, gőgös, mogorva, szófukar embernek tartják, szívtelen, felesége temetésén se sírt.

§         Embergyűlölő, nem tiszteli az embereket és megveti a külvilágot

b)      Belülről, Olej saját érzelmeit, gondolatait mutatja be

§         Érzékeny, gondolkodó ember

§         16 éve beszélget a feleségével a természet segítségével

§         Imádja lányát, akit látszólag egyenrangúan kezeli a bárányokkal

§         Olej rendíthetetlenül szereti a lányát, egyetlen kincse, akit igazán szeret és ezt a herceg megjelenése bizonyítja

o        A természet Olej érzelmeit tükrözi

o        Belsője ellentmondásos a külvilág véleményével

v       Bonyodalom:

Ø      A herceg megjelenése

Ø      Olej és Anika valamint Matyi és Anika kapcsolatában bonyodalom alakul ki

Ø      Állöltözetben érkezik a herceg (mint vadász) és szemet vet Anikára

Ø      Olej szerint csak kihasználja Anikát

Ø      Olej büszke és öntudatos, megveti a vadászt, de amikor rájön, hogy ő a herceg bocsánatot kér

v       Cselekmény kibontakozása:

Ø      A  „vadász” többször is meglátogatja Anikát

Ø      Olej egyre inkább félti a lányát

o        Olej másnap otthon marad, megfenyegeti a herceget, szembeszáll vele

§                     Anikát nem adja, mert az nem a hercegé hanem az övé

Ø      A herceg felajánlja az aklot a birkákkal Anikáért cserébe

o        Olej vívódik, gyötrődik a döntés súlya alatt

o        Testi szenvedés gyötri, fokozódik a lelkifurdalása, egyre feldúltabbá, kétkedőbbé válik

o        A számára legfontosabb két kincs között kell döntenie

o        Víziók, hallucinációk gyötrik, halott felesége hangját hallja

o        Olej döntése: nem adja lányát, de lelkiismerete tovább gyötri, mivel megfordult a fejében, hogy elfogadja a herceg ajánlatát

Ø      Olej sejtelme beigazolódik, a herceg megszökteti Anikát

v       Tetőpont:

Ø      Olej felgyújtja a brezinai aklot

v      Megoldás:

Ø      A bacsa elmenekül

Ø      A brezinai völgy elvadul

Ø      Olej lelke megtisztul

v      Szerkezete:

Ø      Ellentmondásos, szokatlanul hosszadalmas bevezetés

Ø      A második szerkezeti rész megváltoztatja a hősről alkotott véleményt, ami a novella végén ismét helyreáll

Ø      Mikszáth az életének egy sajátos helyzetét mutatja be: a döntéskényszert

v      Jellemek:

Ø      Olej jelleme:

o        Szilárd, egyenes jellem

o        Bensőséges szálak fűzik a természethez, a nyájához

o        Munkáját igényesség jellemzi, törvénytisztelő, istenhívő

o        Hallgatag, szófukar, távol él a társadalomtól

o        Elítéli a pletykaéhes falusiakat

o        Látszólagos érzéketlensége mögött bonyolult, mély lélek rejtőzik

o        Ő is esendő ember, egy megmagyarázhatatlan pillanatban enged a csábításnak: vívódik, hogy elcserélje-e lányát az akolért

o        Végül önmaga ítélkezik saját sorsáról

o        Békességben él három urával: Istennel, a talári herceggel és a tekintetes vármegyével

o        Ezt az idillt a talári herceg megjelenése bontja meg

Ø      Anika jelleme:

o        Szegény, gyönyörű, 16 éves, naiv

o        A herceg csupán nagyúri szeretőnek akarja megszerezni

§         Ez a tény az apa számára már az első perctől kezdve nyilvánvaló

Ø      A Talári herceg jelleme:

o        Romantikus jellem, gazdag

o        Erkölcstelen

o        Nem szavahihető