Így kell ezt csinálni kérem szépen! Ártatlanokat meghurcolni a neten !!

Nem szokásunk ilyet blogolni, de emlékeztek bizonyára sokan arra a kamion sofőrre akit a napokban hurcoltak meg szinte a neten, mert el próbált állítólag gázolni pár migránst! Szerintünk csak rájuk ijesztett , de mint tudjuk a liberális média mindent máshogyan állít be,  mert hír hajhászok! Ezeket a munkájukat végző embereket kellene megvédeni! A képek magukért beszélnek azt hiszem! Mindenki döntsön a saját szíve szerint!  

Magyarország bekapcsolódása a II. világháborúba és részvétele a Szovjetunió elleni hadjáratban

19.

Ismertesse Magyarország bekapcsolódását a II. világháborúba és részvételét a Szovjetunió elleni hadjáratban!

Térjen ki:

    • a magyar külpolitika törekvéseire,

    • a Jugoszlávia elleni háborúba való bekapcsolódás körülményeire,

    • a Szovjetunió elleni hadjáratba való bekapcsolódás okaira,

    • a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájára és következményeire.

TÉRKÉP

Történelmi atlasz:

            „Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása” (72. o.)

            A II. világháború térképei (74-75. o.)

A balkáni hadjárat (Marita-terv) térképvázlata.

A szovjet 1943 januári támadása a Don mentén (térkép).

FORRÁSSZEMELVÉNYEK:

    „Teleki gróf miniszterelnök ma éjjel [április 3.] agyonlőtte magát. […] Levelet hagyott vissza nekem, melyben azt írta, hogy terheltnek érzi lelkiismeretét, mert a tegnapelőtt [április 1.] este elnökletem mellett és a vezérkari főnök részvételével tartott minisztertanácsban nem ellenezte kellően, noha a nemrégiben megkötött barátsági szerződés kötelezte volna, hogy Jugoszláviával szemben a jelenlegi alkalmat mégis kihasználva hullarablókká váljunk. Úgy érezte, hogy a nagy veszély az oroszok és a románok oldaláról fenyeget bennünket. Tudta, hogy ezzel a veszéllyel képesek legyünk szembeszállni, ahhoz a magyarságnak a végsőkig takarékoskodnia kell ember- és hadianyagával, különös tekintettel a rendkívül rossz, elemi károk által okozott közellátási helyzetre is.

    Ezen az ülésen én magam azon a nézeten voltam, hogy – tekintettel a nemrégiben megkötött barátsági szerződésre – törekednünk kell a látszat megőrzésére. Végül azonban azonos nézeten voltunk, nevezetesen, hogy a német csapatok bevonulása után Horvátország valószínűleg kiválik a jugoszláv államképződményből, és ezáltal a szerződési partner, a Jugoszláv Királyság, mint olyan, megszűnik létezni.

    Teleki gróf egy lelkiismereti konfliktus áldozatává vált, amelyet egész népünk átérez. […]

    Március 28-i levelem értelmében már megtettük a katonai intézkedéseket.” (Részlet Horthy Miklós kormányzó Hitlerhez írott 1941. április 3-i leveléből)

    „Magyarország és Románia tekintetében politikánk az volt, hogy mindkettőt az állandó feszültség állapotában tartsuk…” (Ribbentrop német külügyminiszter vallomása a nürnbergi perben)

    „A szovjet légierő a mai nap folyamán a magyar terület [Kassa, Rahó] ellen intézett ismételt népjogellenes, indokolatlan és provokálatlan támadásai következtében Magyarország a hadiállapotot a Szovjetunióval beállottnak tekinti.” (Bárdossy László miniszterelnök bejelentése az 1941. június 26-i minisztertanácsi ülésen)

A 2. magyar hadsereg veszteségei a Don mentén (1942-43)

Eredeti létszám:                                          200 000 fő                                ebből meghalt:                                  49-50 000 fő                                          megsebesült:                           49-50 000 fő                                          fogságba esett, eltűnt:             27-28 000 fő

Ismertesse Magyarország bekapcsolódását a II. világháborúba és részvételét a Szovjetunió elleni hadjáratban!

   

I. Magyar külpolitika törekvések a világháború előtt:

    Magyarország számára az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés hosszabb távon elfogadhatatlan volt. Ennek következménye a magyar kormányok revizionista (békeszerződést felülvizsgálni akaró) külpolitikai törekvése. 1938-ig a kisantant (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia Mo. ellenes szövetsége) erősen korlátozni tudta az ország külpolitikai lehetőségeit és fellépett a hadsereg fejlesztése ellen. 1938-ban a kisantant országok elismerték Mo. fegyverkezési egyenjogúságát, ennek hatására megindult a magyar hadsereg nagyarányú fejlesztése. Ezt a Darányi-kormány hirdette meg a győri programban 1838 májusában. Miután Németország újból megerősödött, a hitleri vezetés sorra felrúgta a versaillesi békeszerződés korlátozó pontjait, s megkezdte saját revíziós külpolitikai céljainak a megvalósítását (1936 Rajna-vidék megszállása, 1938 március Anschluss, 1938 szeptember vége a Szudéta-vidék megszerzése a müncheni egyezmény értelmében, 1939 március Csehszlovákia megszüntetése és Csehország megszállása). A lengyel kérdés megoldása, a Lengyelország elleni támadás 1939. szeptember 1-én a II. világháborút eredményezte.

    Németország megerősödésével és a kisantant gyengülésével a magyar revizionista törekvések is elérhetővé váltak. 1838. november 2-án német-olasz döntőbíráskodással megszületett az I. bécsi döntés, amely visszajuttatta Felvidék déli,  zömmel magyar lakta területeit. Csehszlovákia felbomlását kihasználva a magyarok 1939 márciusában megszállták a Kárpátalját. A sikerek azonban komoly külpolitikai következményekkel is jártak, Magyarország 1939-ben csatlakozott az Antikomintern paktumhoz, vagyis a német-olasz-japán politikai szövetséghez. A német sikereken felbuzdulva a politikusok és a katonai vezetés jelentős része még szorosabb politikai együttműködésre törekedett No-val. Gróf Teleki Pál miniszterelnök azonban nem akart belesodródni német oldalon a háborúba, így nem járult hozzá, hogy az ország területét felhasználják a lengyelek elleni hadjáratban. Ugyanakkor élni kívánt Romániával szemben a revíziós lehetőségekkel, akivel szemben a szovjetek és a bolgárok is felléptek. Az eredménytelen magyar-román tárgyalások után a német-olasz döntőbíráskodással megszülető II. bécsi döntés 1940. aug. 30-án a magyaroknak juttatta Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. Ez tovább növelte a németekhez való közeledést, Magyarország 1940 novemberében csatlakozott a németek-olaszok és japánok szorosabb szövetségét megteremtő háromhatalmi egyezményhez. Teleki ennek ellensúlyozására erősíteni akarta az angolszász országok (N-Br., USA) felé fűződő kapcsolatokat is. Ebből kiindulva kötött 1940. december 12-én örökbarátsági szerződést Jugoszláviával. Teleki a fegyveres semlegesség híve volt, vagyis meg akarta őrizni Magyarország fegyveres erejét a háború utáni rendezésig. Magyarország számára a legnagyobb fenyegető veszélyt a románokban és az oroszokban látta (lásd Horthy levele Hitlerhez). 

II. A Jugoszlávia elleni háborúba való bekapcsolódás:

    A németek 1940 tavaszán rendezni akarták a balkáni kérdést, hogy akadály nélkül megindíthassák támadásukat a Szovjetunió ellen. Jugoszláviát igyekeztek megnyerni szövetségesüknek, hogy könnyebben meg tudják segíteni a görögök ellen harcoló olaszokat. A háromhatalmi egyezményhez csatlakozó jugoszláv kormányt azonban 1941 március végén megbuktatták, s egy angol barát kormány jutott hatalomra. A németek ezután Jugoszlávia ellen is katonai akciót terveztek, amelybe bele akarták vonni Magyarországot, Romániát és Bulgáriát is (lásd mellékelt térkép). Miután a politikai és katonai vezetés többsége erre hajlandó volt, Teleki maga és politikája számára nem találva más kiutat, öngyilkos lett (1941. április 3.), s búcsúlevelében tiltakozott a tervezett katonai akció ellen (lásd búcsúlevele). Ez megdöbbenést váltott ki a vezető körökben (lásd Horthy levele), de ellenére a magyarok is bekapcsolódnak a Jugoszlávia elleni támadásba, bár formailag a magyar csapatok csak azután kezdik meg támadásukat (ápr. 11.), amikor Horvátország függetlenedésével (ápr. 10.) megszűnik a délszláv állam. Előzetesen azonban már a németeknek lehetővé tették, hogy támadásukhoz felhasználják Magyarország területét (lásd mellékelt térkép). A magyar csapatokkal szemben ekkor már csak jelentéktelen jugoszláv erők álltak, mivel a német sikerek következtében csapataik zömével visszavonultak az ország belsejébe. A különböző félkatonai szervezetek (pl. a csetnikek) azonban így is hátráltatni tudták a magyarokat, de 3 nap alatt ennek ellenére elérték a kitűzött célt, bevonultak Újvidékre (lásd mellékelt térkép). Jugoszlávia gyakorlatilag két hét alatt összeomlott. A németek Mo-nak juttatták a Bácskát, Dél-Baranyát és Muraközt, így újabb revíziós cél teljesült. Csakhogy ezek a területek a korábbiakkal ellentétben nem magyar többségűek voltak. A magyarok nem kapták meg a szintén igényelt Nyugat-Bánátot. Erre a románok is igényt tartottak, így ezt végül a németek szállták meg, mindkét félnek azt ígérve, hogy később átadják nekik. A németek ezzel növelni akarták a magyarok és románok háborús erőfeszítéseit az ő oldalukon. Az „oszd meg és uralkodj” elvének alkalmazását Ribbentrop német külügyminiszter a háború utáni nürnbergi perben be is vallotta (lásd forrás).   

III. A Szovjetunió elleni hadjáratba való bekapcsolódás:

    A balkáni hadjárat miatt a németek egy hónappal később, 1941. június 21-én indították meg a Szovjetunió elleni hadjáratot a Barbarossa-terv értelmében. Szövetségeseik közül csak a finnek és a románok részvételére számítottak. A Telekit követő Bárdossy László miniszterelnök azonban nem akart kimaradni a háborúból. Egyrészt bízott a német sikerben, másrészt pedig nem akarta, hogy Románia kedvezőbb pozícióba kerüljön a németeknél, ráadásul már Szlovákia is csatlakozott a Szovjetunió elleni hadjárathoz. Ürügyként Kassa június 26-i bombázását használta fel. Máig nincs egyértelműen tisztázva, hogy kik bombázták (a szovjetek mellett lehetségesként felmerülnek a németek, a szlovákok és a románok is, több szemtanú német típusú gépeket azonosított, amilyennel a szlovákok és a románok is rendelkeztek). Bárdossy másnap, június 27-én bejelentette Mo. hadüzenetét a Szovjetuniónak.

    A magyarok kb. 50 000 fős haderőt küldtek a frontra, köztük a legjobban felszerelt Gyorshadtestet (parancsnoka Szombathelyi Ferenc altábornagy). Ez részt vett az Ukrajna elfoglalásáért vívott harcokban, amely során súlyos veszteségeket szenvedett, ezért ki is kellett vonni a további harcokból. A magyarok megszálló csapatokat is küldtek az elfoglalt területek biztosítására. A háborúba való belépés politikai következményeként Mo. decemberben háborús állapotba került Nagy-Britanniával és az USA-val is. (Utóbbinak a magyarok üzentek hadat.)

IV. A 2. magyar hadsereg doni katasztrófájára és következményei:  

    A németek a moszkvai vereségük után 1942-től nagyobb katonai részvételt igényeltek szövetségeseiktől, így Mo-tól is. A veszteségek és a háború vártnál további elhúzódása azonban több magyar katonai vezetőt óvatosságra intett. Az új vezérkari főnök, Szombathelyi Ferenc vezérezredes, egyetértve Horthyval vonakodott újabb magyar csapatok frontra küldeni. A németek azonban kitartottak követelésük mellett, és 1942 nyarán a magyarok kénytelenek voltak a keleti frontra küldeni a közel 200 000 fős 2. magyar hadsereget. (A magyar haderő szervezetileg három hadseregre volt felosztva, ennek egyikét küldték a frontra.) A magyar hadsereg súlyos harcok révén jutott ki a Donhoz, ahol egy 200 km-es szakaszon kellett védelmi állást foglalnia. A magyar hadsereg feladata a Sztálingrád ellen támadó német csapatok biztosítása volt északról. Létszámuk és felszereltségük azonban kevés volt ahhoz, hogy megfelelő védelmi vonalat tudjanak kiépíteni. (3 védelmi vonal helyett csak egyet tudtak kiépíteni és berendezni.) Ráadásul a Don nyugati partján a szovjetek több hídfőállással is rendelkeztek (pl. Uriv, Scsucsje, lásd mellékelt térkép). 1942 nyarán és őszén elfoglalásuk német támogatással (Cramer-hadtest) sem sikerült. A hídfők kedvező kiindulást teremtettek a szovjet ellentámadáshoz. Ez 1943 januárjában indult meg. Az óriási technikai fölényben lévő szovjetek részekre tagolták és óriási veszteségeket szenvedve visszavonulásra kényszerítették a Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt álló magyar hadsereget (lásd mellékelt térkép). A problémákat növelte, hogy Jány nem rendelte el időben a visszavonulást, engedve a németek követelésének. A németek viszont csak saját erőik visszavonulásának fedezésére akarták feláldozni a magyar hadsereget. A magyar csapatok közül legtovább a III. hadtest alakulatai tartottak ki a Don mentén. Élő pajzsként fedezték az északabbra álló 2. német hadsereg visszavonulását (lásd mellékelt térkép). A bekerített alakulatokat parancsnokuk, Stomm Marcell altábornagy végül feloszlatta, s kisebb egységekben próbáltak visszavonulni, többségük azonban szovjet fogságba esett a parancsnokkal együtt. A 2. magyar hadsereg élőerejének közel 2/3-át veszítette el halottakban, sebesültekben és foglyokban (táblázat adatait megnevezni).

    A veszteség óriási volt, ami megdöbbenést keltett az országban, amikor jóval később kiderült (a kormányzat igyekezett elhallgatni). Ez a közvéleményben is felerősítette a háborúellenességet. Hintapolitikára kényszerítette a Kállay Miklós vezette kormányt is. A németek sztálingrádi és a magyarok doni katasztrófájának hatására sokan most már a német vereséggel számoltak, s ebből kiindulva kapcsolatot igyekeztek létesíteni az angolszász hatalmakkal egy estleges háborúból való kilépés érdekében. Az angolszászok itáliai előrenyomulása azonban elakadt, nem kerülhettek hadműveleti közelségbe. 1944 tavaszára viszont a szovjetek a Kárpátok előterébe szorították vissza a németeket. A németek tudatában voltak a magyarok vonakodásával és titkos tárgyalásaikkal, ezért 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, hogy biztosítsák a hátukat. Ezzel Magyarország a korábbitól is nagyobb kényszerpályára került, amiről önerejéből nem tudott letérni.   

Az Európai Unió létrejötte és működése

20.

Ismertesse az Európai Unió létrejöttét és a források felhasználásával elemezze működését!

Térjen ki:

    • az integrációs folyamat kiváltó okai;

    • az integráció tartalmi és földrajzi bővülése;

    • az Európai Unió legfontosabb intézményei és hatáskörük;

    • az együttműködés legfontosabb területei.

KRONOLÓGIA

1946	Winston Churchill a zürichi egyetemen mondott beszédében felveti az „Európai Egyesült Államok” létrehozását.
1948	A Marshall-segély (17 milliárd dollár) megvalósítására létrejön az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (OEEC).
1949	Létrejön az Európa Tanács.
1952	Az előző évben elfogadott Schumann-terv alapján Franciaország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Olaszország és NSZK létrehozzák az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK).
1958	Az előző évben aláírt Római Szerződés alapján az ESZAK tagállamai létrehozzák az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közössége (EURATOM).
1960	Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) létrejötte (Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Svédország, Svájc, Ausztria, Portugália).
1967	A három közösség (ESZAK, EGK, EURATOM) közös bizottságot és tanácsot hoz létre, az új integrációt Európai Közösségeknek (EK) nevezik.
1973	Nagy-Britannia, Írország és Dánia csatlakozása az EK-hoz.
1981	Görögország csatlakozása az EK-hoz.
1985	A Schengeni Egyezmény elfogadása (NSZK, Franciaország, Hollandia, Belgium, Luxemburg), amelyben az aláíró országok egymás között  eltörlik a határ korlátozásokat. Az egyezmény 1995-ben lép életbe, s más országok is csatlakoztak hozzá.
1986	Spanyolország és Portugália csatlakozása az EK-hoz.
1992	Aláírják az Európai Unió létrehozásáról szóló Maastrichti Egyezményt.
1993	A Maastrichti Egyezmény életbe lépésével létrejön az Európai Unió.
1994	Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozása az Európai Unióhoz.
2004	Magyarország, Szlovénia, Ciprus, Málta, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország csatlakozása az Európai Unióhoz.

ÁBRA

    - az EU három pillére

    - az Európai Bizottság hatásköre

    - az Európai Parlament pártjai

TÁBLÁZATOK

Az Európai Unió legfontosabb intézményeinek az elhelyezkedése

	Brüsszel	Luxemburg	Strasbourg
Európai Tanács (tagállamok miniszter- elnökei, Franciaország esetében a köztársasá- gi elnök)	Évente kétszer ülésezik a soros elnökséget betöltő országban
Európai Parlament	kiegészítő részülés- szakok	a titkárság és annak ügyosztályai	plenáris ülések
Európai Közösségek Tanácsa (külügy- és szakminiszterek taná-csa)	székhely
Európai Bizottság (2005. január 1-től tagállamonként 1 fő)	székhely
Európai Bíróság		székhely
Gazdasági és Szociális Bizottság	székhely
Számvevőszék		székhely

A tagállamok szavazati aránya az Európai Tanácsban és az Európai Közösségek Tanácsában 2005. január 1-től

Németország	29	Ausztria	7
Nagy-Britannia	29	Szlovákia	7
Franciaország	29	Dánia	7
Olaszország	29	Finnország	7
Spanyolország	27	Írország	7
Lengyelország	27	Litvánia	4
Hollandia	13	Lettország	4
Görögország	12	Szlovénia	4
Csehország	12	Észtország	4
Belgium	12	Ciprus	4
Magyarország	12	Luxemburg	3
Portugália	10	Málta	3
Svédország	10

Az Európai Unió költségvetési kiadásainak százalékos megoszlása (1999)

		Összes kiadás %-ában
	Közös agrárpolitika -Agrárköltségvetés Orientációs Alap- jából - Halászati Alapból	47
	Strukturális műveletek - Európai Regionális Fejlesztési Alap - Európai Szociális Alap - Kohéziós Alap	37
	Egyéb (pl. intézmények működtetése, nem tagállamok segélyezése)	16

Ismertesse az Európai Unió létrejöttét és a források felhasználásával elemezze működését!

I. Az integrációs folyamat kiváltó okai:

    A II. világháború pusztításai után napirendre került Európa újjáépítése. Az erre elfogadott Marshall-segélyt 1947-ben fogadták el Párizsban, megvalósítására 1948-ban megalakult az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet. Ez azonban csak meghatározott feladatra jött létre. Az együttműködésre, integrációra más elképzelések is születtek. Churchill volt angol miniszterelnök már 1946-ban felvetette zürichi beszédében az Európai Egyesült Államok létrehozását. Ez azonban nem talált követőkre. Politikai és emberjogi együttműködésre 1948-ban megalakult az Európa Parlament. Az elmélyültebb együttműködés hívei olyan szervezet (szervezetek) létrehozásában gondolkodtak, amely megszünteti a hagyományos német-francia ellentétet, ami már két világháborút eredményezett. Másrészről gazdasági fellendülést és szociális biztonságot reméltek. Fontos volt az is, hogy eredményesen tudjon gazdaságilag és politikailag szembeszállni a szovjet terjeszkedéssel és megfeleljen az Európával szemben megjelenő globális kihívásokkal (pl. USA gazdasági fölénye, világkereskedelemben jelentkező akadályok, újabban biztonságpolitika, környezeti problémák stb.). Ezeknek az igényeknek a figyelembevételével fogadták el 1951-ben Jean Monnet tervét, amelyet Robert Schuman francia külügyminiszter is támogatott (ezért Schuman-tervként is emlegetik), az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK, másként MONTÁNUNIÓ) felállítására. Ez 1952-ben jött létre, tagjai: Franciaország, NSZK, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg. Az ESZAK nemzetek feletti ellenőrzés alá vonta a tagállamok szén- és acéltermelését. Irányítására létrehozták a Luxemburg székhellyel a Főtanácsot (első elnöke Jean Monnet), illetve egyéb intézményeket (Miniszteri Tanács, Közgyűlés, Bíróság).     

II. Az integráció tartalmi és földrajzi bővülése:

    Az ESZAK beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ezért tagállamai újabb együttműködési formákat kerestek. 1957-ben a tagállamok miniszterei aláírták a Római Szerződést, amelynek értelmében 1958-tól megkezdte működését az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) és az Európai Gazdasági Közösség (EGK). Az EURATOM az atomenergia békés célú felhasználásában kívánt együttműködést teremteni. Az EGK az áruk, a munkaerő, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását kívánta megteremteni a tagországok között. A három szervezet (ESZAK, EGK, EURATOM) 1967-ben egyesült Európai Közösségek (EK) néven. Az együttműködésnek komoly eredményei lettek, legfontosabb ezek közül a közös agrárpolitika kialakítása volt (védővámok alkalmazása a nem tagállamokkal szemben, a termelés támogatása és fokozása közös felvásárlási rendszerrel stb.). Az egységes belső piac azonban csak részben valósult meg, ami az integráció további elmélyítését tette szükségessé (pl. közös pénzügyi politika és a határok teljesen szabad átjárhatósága).

     A Hatok integrációs eredményei vonzerőként jelentkeztek más országok számára is, másrészt a tagállamok kibővülése további gazdasági eredményekkel kecsegtetett, ezért sor került az integráció földrajzi kibővítésére is. A Hatok együttműködésén kívül Európában megalakult 1960-ban egy másik integrációs szervezet, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) is, ez azonban korlátozottabb célokat tűzött ki. Ezért több tagállama kérte felvételét az EK-ba. 1973-ban vették fel Nagy-Britanniát, Írországot és Dániát (Norvégiában népszavazáson elutasították a csatlakozást). A további bővítés dél-európai országok felvételét jelentette. Ezek gazdaságilag jóval fejletlenebbek voltak, másrészt demokratikus berendezkedésük is fiatal volt, mert korábban diktatórikus berendezkedésűek voltak. Ezért felvételük elsősorban politikai döntés volt. 1981-ben Görögországot, 1986-ban Spanyolországot és Portugáliát vették fel, így jöttek létre a Tizenkettek.

    Az 1980-as években felgyorsították az egységes belső piac és a közös pénzügyi politika megteremtését. Végső cél az Európai Unió megteremtése volt, amelynek alapokmányát 1992-ben fogadták el Maastrichtban (Hollandia). Ennek 3 alappillére a teljes gazdasági és pénzügyi unió (egységesülés), a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés (lásd ábra). A Maastrichti Egyezmény 1993-ban lépett életbe, vagyis ekkor jött létre az Európai Unió. Az új integrációs formák megvalósítása mellett hamar napirendre került az újabb bővítés is. 1995-től Ausztriával, Svédországgal és Finnországgal bővült a tagállamok sora. Ezek fejlett országok voltak, így felvételül elsősorban gazdasági érdekből történt. 2004 májusától 10 országgal (Ciprus, Málta, Szlovénia, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország) bővült az EU. Szlovénia, Ciprus és Málta kivételével ezek gazdaságilag fejletlenebbek voltak, így felvételül elsősorban politikai döntés volt. A bővítésnek azonban gazdasági oldalai is voltak, mert így a rendelkezésre álló fogyasztópiac utolérte az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulásét, a NAFTA-ét (USA, Kanada, Mexikó). 2007-től újabb országok felvétele várható (pl. Románia, Bulgária).   

III. Az Európai Unió legfontosabb intézményei és hatáskörük:

    Az Európai Tanács a tagállamok miniszterelnökeinek, s államfőinek (Fro.) tanácsa. Évente kétszer ülésezik a soros elnökséget betöltő országban (az elnökségben félévenként váltják egymást a tagországok). Gyakran itt döntenek az EU egészét érintő politikai kérdésekről, s ez a legmagasabb szintű fellebbviteli fórum.        

    Az Európai Közösségek Tanácsa a miniszterek tanácsa. Legfontosabb közülük a külügyminiszterek tanácsa. Évente 2-5 alkalommal tanácskoznak. A soros elnök hívja össze és ő vezeti a tanácskozásokat, és képviseli az EU-t a külső fórumokon. Ez az EU legfontosabb döntéshozó testülete. Az Európai Bizottsággal javaslatai alapján az Európai Parlamenttel együttműködve alkot törvényeket.

    Az Európai Bizottságot az EU „kormányának szokták nevezni. Feladata: javaslatokat tegyen új közösségi törvények, jogszabályok kidolgozására, és felügyel arra, hogy a tagországok betartják-e a közös szabályokat. Felügyeli a közös gazdaságpolitikákat (pl. agrárpolitika, versenypolitika stb.) és a pénzügyi alapokat. Előkészíti a költségvetést és kifelé képviseli az EU-t. (Lásd ábra!) E 2005-től 25 biztos alkotja, akiket a tagországok jelölnek. Megbízatásuk öt évre szól. Elnöke 2005-től a portugál José Manuel Barroso. (Magyar tagja Kovács László, aki adóügyi biztos.) A tagállamoknak a népességszámtól függően eltérő szavazatszámuk van, pl. Németországnak 29, Magyarországnak 12 (lásd táblázat). Ez a szavazatszám nem egyenesen arányos a népességszámmal, ami kedvezőtlen a népesebb államok számára, amit rendszeresen kifogásolnak is. Székhelye Brüsszel. A Bizottságban a tagállamok népességszámuktól függően A Bizottság munkáját kb. 25 000 hivatalnok segíti, akik jelentős része fordító tevékenységet végez, mivel a hivatalos dokumentumokat minden tagország nyelvén el kell készíteni. 

    Az Európai Parlament tagjait a tagországok közvetlenül választják (1979-től). A tagországok a népességszámuktól függően küldenek képviselőket (itt szintén nem érvényesül az egyenes arányosság elve). Ez nem valóságos parlament, mert sok kérdésben csak konzultatív szerepe van, bizonyos kérdésekben együtt dönt az Európai Közösségek Tanácsával. Működése kapcsán ezért gyakran emlegetik a demokratizmus hányát (másképpen demokrácia deficitet). Legfontosabb szerepe a költségvetési tervezet elfogadásában vagy elutasításában van (a tervezetet a Bizottság készíti). A Parlament jóváhagyása szükséges a Bizottság tagjainak a kinevezéséhez is. A Parlamentben a tagországok képviselői pártállásuknak megfelelően frakciókat alkotnak (lásd ábra és felsorolni!). Székhelye Strasbourgh, de a bizottsági üléseket Brüsszelben tartják, titkársága pedig Luxemburgban található (lásd táblázat).

    Az Európai Bíróság tagjait a tagországok jelölik, megbízatásuk 6 évre szól. Fő feladata az alapszerződések értelmezése és alkalmazása során a közösségi jog érvényesítése. Székhelye Luxemburg.

     A Gazdasági és Szociális Bizottság Brüsszelben működik (222 fő). Gazdasági és szociális kérdésekben véleményezési joguk van, s rendszeresen lobbyznak szakterületüknek.

    A Számvevőszék ellenőrzi , hogy az EU szervei megfelelően költik-e el a közösségi pénzeket.

IV. Az együttműködés legfontosabb területei:

    A közös kül- és biztonságpolitikában a valamennyi tagország egyetértésére van szükség. Ettől alacsonyabb szintű a bel- és igazságügyi együttműködés, ami kormányközi egyeztetések, kölcsönös tájékoztatások révén valósul meg pl. a bűnüldözésben, a menekültügy és a bevándorlás szabályozásában (lásd EU három pillére).

    Az EU megteremtette a korábbi pénzügyi együttműködés helyett a pénzügyi uniót. Az ehhez is csatlakozott tagállamok nemzeti pénzüket megszüntették és közös valutát, az eurót használják. Megvalósult a teljes gazdasági és vámunió. A közös gazdaságpolitikák közül továbbra is közös agrárpolitika a legfontosabb, továbbra is ennek megvalósítására megy el a kiadásoknak több mint 40 %-a (lásd táblázat). Ebben előtérbe került a termelők közvetlen támogatása és a jelentőssé vált túltermelés csökkentése. Az egyéb közösségi alapok, így a Strukturális Alap és a Kohéziós Alap, amely a fejletlenebb országok felzárkóztatására jött létre, kisebb arányban részesülnek a kiadásokból (lásd táblázat). Az EU létrejöttével szorosabbá vált a fogyasztóvédelmi, egészségügyi, szociálpolitikai, a környezetvédelmi és a kutatási együttműködés is (lásd táblázat). Új dologként létrejött az európai uniós állampolgárság.

    Az EU-s tagság Magyarország számára is új lehetőségeket biztosít. Pl. új források nyílnak meg az infrastruktúra fejlesztésére a közösségi alapokból (Strukturális Alap). Az egyes állampolgárok szabadon utazhatnak, s munkát is vállalhatnak a tagországokban, ha versenyképes szakmával rendelkeznek. A tagság azonban hátrányokat is eredményezhet. Pl. az újonnan belépők a régebbiekkel összehasonlítva kevesebb agrártámogatásban részesülnek, s a termékek szabad áramlása is problémákat okozhat, mert a gazdaság szereplői nincsenek erre felkészülve.  

XI-XIII. században bekövetkező mezőgazdasági változások és következményei

1.

Elemezze a XI-XIII. században bekövetkező mezőgazdasági változásokat és következményeit!

Térjen ki:

    - a mezőgazdaságban bekövetkező technikai és technológiai változásokra;

    - a termelékenység megnövekedésének a népességre gyakorolt hatására;

    - a hospes jogokon keresztül a jogilag egységes jobbágyság kialakulására;

    - a mezőgazdaság és a kézművesség szétválására, s ennek gazdasági és társadalmi következményeire.

TÉRKÉP:

    - Tört. atlasz: „Európa gazdasága a XI-XIII. században” 22. o.   

    - Tört. atlasz: „Népsűrűség a XIII. század végén” 22. o.

ÁBRA:

    - háromnyomásos gazdálkodás és nyomáskényszer egy falu és határa ábrázolásával (Száray: Tört. I. 173. o.)

    - nyakhám és szügyhám (Száray: Tört. I. 171. o.)

    - vetés és aratás a XII. században (Száray: Tört. I. 170.)

    - gabonát arató szerzetes (Száray: Tört. I. 171.)

Elemezd a XI-XIII. században bekövetkező mezőgazdasági változásokat és következményeit!

I. Technikai és technológiai változások a mezőgazdaságban:

    (Atlasz 22/a térkép jobb felső sarka kékkel írva.)

    A XI. században újból megjelenik a nehézeke (ábrája atlasz 22/a alul). Ez elől egy hasító fémlappal, csoroszlyával volt ellátva, a hátsó ekerészen pedig vaspapucs volt, s ez már megfordította a földet. Így megváltozott a szántók alakja is, amely négyzet alakúból téglalap alakú lett, mivel elég volt csak hosszában szántani. A nehézeke nagyobb vonóerőt igényelt, ezért a nyakhám helyett elterjedt a szügyhám (lásd ábra). Igavonásra még általában ökröket használtak. A nehézeke már nemcsak az erdőtalajok, hanem a kötött mezőségi talajok megművelését is lehetővé tette. A kölest egyre inkább felváltotta a nagyobb terméshozamú rozs, búza és árpa. Ezek ugyanakkor jobb talajmegmunkálást igényeltek, amit a nehézeke lehetővé tett. Általánossá vált ekkorra a háromnyomásos gazdálkodás, amely a XIII-XIV. században Kelet-Európában is tért hódított (lásd ábra). A felsoroltak következtében megnövekedett a mezőgazdaság termelékenysége. A korábbi 3 helyett, az elvetett mag 4-6-szorosát is be tudták takarítani. A betakarítás legfontosabb eszköze a sarló volt (lásd ábra).

II. A termelékenység növekedésének hatása a népességre:

    A nagyobb termelékenység nagyobb népesség eltartását tette lehetővé. A X. század végi 27 millióról a XIII. század végére 70-80 millióra növekedett Európa lakossága (atlasz 22/b térkép). Ez a népesség azonban egyenlőtlenül oszlott el (atlasz 22/b). Nyugat-Európában a népsűrűség 30-40 fő/km² volt, de Németalföldön, Észak-Franciaországban és Észak-Itáliában azt az összeget is meghaladta. Ugyanakkor Közép-Európában 10-20 fő/km², Kelet- és Dél-Európában pedig 10 fő/km² alatt volt a népsűrűség. A legkorábban művelés alá vett nyugat-európai területek túlnépesedtek, s ezekről jelentős telepes kiáramlásra került sor. A telepeseket hospeseknek nevezték. A telepesek egyrészt a belső meg nem művelt területek felé rajzottak ki. Erdők kiirtásával, mocsarak lecsapolásával és kötött talajú helyek művelés alá vételével jelentősen kiterjesztették a szántókat. (Telepesek toborzásában jelentős szerepet játszott a XI. században alakult cisztercita rend.) Másrészt a telepesek Kelet-Európa (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Litvánia) felé áramlottak, ahol fejlettebb gazdálkodást, pl. háromnyomásos gazdálkodást honosítottak meg. Kelet-Európába főleg német, flamand, vallon és olasz telepesek érkeztek.

III. A jogilag egységes jobbágyság kialakulása:

    A hospesek a korábban meg nem művelt földek megmunkálásáért jelentős kedvezményekben részesültek. Birtokaikat örökíthették, szabadon költözködhettek és meghatározott termény, majd pénzbeli szolgáltatásaik voltak a földesurak felé. Ezek voltak a hospes jogok. Ezek visszahatottak a kibocsátó területekre is, hogy az ott maradottak meg ne szökjenek, a földesurak nekik is kénytelenek voltak megadni a hospes jogokat. Ezzel megszűnt a szolgaparasztság, és a XIII. szd-ban kialakult a jogilag egységes jobbágyság. Az árutermelés és a piacra jutás eltérő lehetőségei miatt vagyonilag azonban hamarosan rétegződni kezdett. Kialakult egy tehetős rétegük, illetve a földjeiket is elveszítő zselléreknek a rétege.

IV. A mezőgazdaság és a kézművesség szétválására, s ennek gazdasági és társadalmi következményeire:

    A nagyobb termelékenység azt is lehetővé tette, hogy többen kiváljanak mezőgazdasági tevékenységből. A XIII. szd. végén 95 %-ról 90 %-ra esett vissza a mezőgazdaságban dolgozók aránya. A mezőgazdaságból kiválók jelentős része kézműves lett. A kézművesek a kialakuló városokba települtek, s létrehozták érdekvédelmi szervezeteiket, a céheket. A nagyobb népességű városokban általában 40-60, míg a közepes népességű városokban 20-40 céh működött. Ez azt jelenti, hogy megnövekedett a kézműves foglalkozások száma. Jelentősen fejlődött a kézműipari technika, megjelentek a gabonaőrlő, érczúzó, kalapácsoló, fűrészelő, posztóványoló vízimalmok, a szélmalmok, rokkák, lábítós szövőszékek és esztergapadok (atlasz 22/a jobb felső kék szöveg). A céhekbe tömörült kézművesek általában helyi igényeket elégítettek ki, de egyes iparágak termékei a távolsági kereskedelembe is bekerülte (atlasz 22/a). Ilyennek számított Flandria és Észak-Itália (Milánó, Firenze) posztóipara, Velence, Lucca, Sevilla selyemipara, Córdoba bársonyipara ("cord bársony"), Toledó kardgyártása ("toledói penge").

    A mezőgazdaság és a kézművesség szétválásával a korábbihoz képest jelentősen fellendült a kereskedelem. A helyi kereskedelem egy város és közvetlen környéke árucseréjét bonyolította le, a távolsági kereskedelem pedig nagyobb térségek, pl. Európa és Ázsia között közvetítette a termékeket. A helyi kereskedelemben kezdetben árut cseréltek árura, majd a pénz vette át itt is a közvetítő szerepet. A növekvő forgalom lebonyolítására a XIII. szd-ban az ezüst pénzek már nem voltak elegendőek, s ezért megjelentek az aranyból készített pénzek, amelyeknek a váltópénzei lettek az ezüstből készített kisebb címletűek. A pénzek sokfélesége azonban szükségessé tette átváltásukkal foglalkozóknak a tevékenységét. Pénzváltó asztalaikat nevezték bancának, s ebből keletkezett a bank szó. A pénzváltókat lombardoknak is nevezték, utalva arra, hogy az első pénzváltók az észak-itáliai lombardiai városokban jöttek létre. Később azonban Európa más térségeiben is létrejöttek (atlasz 22/a térkép fekete vonallal aláhúzott városok, 3-at példaként meg kell nevezni). A pénzváltók tevékenységéből hamarosan létrejöttek a kölcsönzéssel foglalkozó bankok is. Ezek az egyházi tiltás ellenére gyakran uzsorakamatra adtak kölcsönt.

    A létrejövő új gazdasági és társadalmi jelenségeket, így pl. a pénzgazdálkodást és a városokat, a hűbériségre épülő feudális jog nem tudta kezelni. Ezért megindult a római jog újbóli felfedezése, amely szabályozni tudta ezeket. Ennek kapcsán megindult az egyetemeken a római jog oktatása. Az első egyetem, ahol megindult a jogi oktatás, az itáliai Bologna volt (1088 - atlasz 23. o. zöld betűvel kiírva). A római jog azonban meghatározta az uralkodó és az állampolgárok jogait is. Az utóbbiakat pl. beleszólási jog illette meg az állam igazgatásába. Így ezen jogi ismeretek elterjedése egyik elindítója lett a hűbériséget felváltó rendi fejlődésnek. Ez Nyugat-Európában a XIII- szd-ban, míg Kelet-Európában a XIV-XV. szd-ban indult meg.